Szóval az elmúlt pár hónap....
Munkával telt javarészt. Meg probléma megoldással. Volt belőlük elég.
Most a napokban csúcsosodott ki bennem, hogy nem tudok és egy kicsit nem is akarok mit kezdeni azzal, hogy ki vagyok, mi vagyok. Pár napig nem akarok az lenni, aki egyébként vagyok. Így is tettem. Aztán fogtam magam és nagyon ágynak dőltem aktív pihenés helyett, és kicsit még most is ott vagyok.
Furcsa megszokni a felelősséget, a pozíciót, a presztízst, a hatalmat. Leginkább azért, mert kishitű vagyok, meg azért mert az énképem nem teljesen olyan, amilyennek lennie kéne.
Vannak helyzetek, ahol szükségeltetne egy bizonyos szintű belső tartás, megfűszerezve egy kis pofátlan magabiztossággal. Ez az ami mostanában nem nagyon volt meg. Meg talán azt is mondhatnám, nem teljesen, nem úgy nőttem még fel a feladathoz, ahogy azt magam részéről elvárnám. Vagy ha nem is felnövésről, de akkor meg idomulásról van szó. És a legviccesebb az egészben: csak én látom így.
A szokásos helyzet, amit már sokszor megéltem. Tele kétségekkel, saját magamat, képességeimet, tudásomat megkérdőjelezve. A másik oldalon: emberek felnéznek rám és csodálják az erőmet, energiámat, eredményeimet.
A legnagyobb bajom az, hogy reggeltől estig problémákat oldok meg. Másokét, meg magamét. Folyamatosan ezt hallgatni, folyamatosan megoldásokat keresni és döntéseket hozni reggeltől estig.... Pfff. Fárasztó. És az ember egy idő után besokall.
Divatba hoztam a mobil telefon kikapcsolást. Ennek nem az az oka, hogy nem vagyok kíváncsi emberekre, hogy zavarna a jelenlétük, a személyük. Egyszerűen ilyenkor olyan szinten kiütött, túlterhelt a pszichém, hogy képtelen fogadni bármilyen új információt.
És ez egy nagyon rossz állapot. Az is, hogy így oldom meg.
Teljesen világos előttem, hogy abban a közegben, ahol most a napjaim túlnyomó részét töltöm, haverokra, igaz barátokra, sörözős pajtásokra lelni nem fogok. És azért, mert ha ezt hagynám, hatalmas nagy hibát követnék el. Kívülállónak kell lennem. Abban a közegben, amiben az időm nagy részét töltöm. Ez se fasza sokszor.
És a hatalmas nagy hiba ott is kezdődik, hogy ezen a körön kívül eső ismerőseimet elhanyagolom. Úgyhogy változtatás szükségeltetik. Azt hiszem, majdnem beleestem ismét abba a hibába, mint anno, amikor teljesen egyedül maradtam és azt vettem észre, senki nincs körülöttem.
Talán a legnagyobb problémát az okozta mindvégig, hogy a kurvaszupernek beharangozott albérletről napok alatt kiderült, hogy nagy gebasz van a főbérlő személyében.
Szerencsétlen nő elég elnyomott életet élhet az élettársával, meg úgy egyébként, szóval én megértem, hogy neki is kell egy olyan terület az életben, ahol valakinek érezheti magát. Na de hogy ne legyen képes felfogni, mit jelent kiadni a lakását albérletbe...
Bejárt, hozzá nyúlt a cuccaimhoz, kiírta kis cetlire, hogy ne szellőztessek (az egyébként huzatos) lakásbán, ne tapogassam össze a falat piszkos kézzel stb stb, és nem értette, hogy ez miért gond.
Namármost miután a karácsonyi pár napom, amit anyáméknál töltöttem, azzal telt, hogy az ott lévő cuccaimat szelektáltam a felhozásra - amiből így egyébként semmi sem lett - az ember úgy volt, milyen jó lesz túl lenni rajta, aztán nyugi.
Beköltözés után egy héttel már közöltem: akkor én most kiköltözöm. Így is lett.
Ismerős pont lakást újított fel, beköltöztem hozzá. Illetve ciki, nem ciki, de két éjszakát benn aludtam szövödében, mivel a fürdőszoba-wc, még nem volt kész, amikor kiköltöztem.
Arról a lakásról, amibe beköltöztem február elején, túl sokat nem akarok írni. Elsőre beleszerettem. Erre meg eladták. Akkor, amikor a legnagyobb felfordulás volt szövödében, igazából ezzel a kérdéssel akkor nem is voltam képes, hajlandó foglalkozni.
Azóta találtam másik lakást, úgyhogy hamarosan cuccolás megint át máshova. Utána meg végre felhozom anyáméktól azokat a dolgaimat, amelyek korábban az életem szerves részei voltak.
Jó volna végre egy hely, ahol az otthon érzés kialakítható. Mert ez most már kurvára hiányzik...
A suliról...
Az előző félévet 4.6-al zártam úgy, hogy három tantárgyból a vizsgát áttoltam erre a félévre. Kurva szar volt a vizsgaidőszak időzítése. Ki van ez találva kérem...
Megkaptam hogy stréber vagyok, mivel hogyan lehet valakinek gazd.matekból 4es, ha szinte be sem járt, infoZH meg 5ös, főleg úgy, hogy az Excel, amin a társaság felét elsőre megrántották, nekem 100% lett. Ja, hát ez van.
A következő vizsgaidőszak meg itt van már a nyakamon. Erre úgy készülök, hogy tegnap elmentem jegyzeteket beszerezni, otthagyni egy kisebb vagyont. Pénteken már volt részvizsga, mint kiderült. De nem baj, mert két hét múlva megint lesz.
A fősulis vagyok feeling most elmaradt kicsit, gondolom azért, mert ebben a félévben egyszer sem voltam még benn. Mert vagy dolgoztam, vagy mert külföldön voltam, vagy mert külföldön voltam és dolgoztam, vagy csak mert olyan kurva fáradt voltam, hogy ha engem valaki fel akar ébreszteni reggel 6kor, hogy menjek oda ott ülni késő délutánig, azt hiszem megrugdosom.
Szóval zajlik az élet. Szépen. Csendesen. Komótosan.
